Könyvhét, 2022/4. szám

Ha Tandori könyvajánlóiról kell egy könyvajánlóban szólni, az embert óhatatlanul „elviszi” a tandoris hang, mint gyakorlatlan kánonéneklőt a másik, markánsabb szólam. (Apropó: egy helyütt a kánonnal viccelődik: mit tud ő az irodalmi kánonokról, írja, az talán valami karének – példás és pedáns humor, igazi tandoris kikacsintással.) Fontos, hogy nem kritikákról, recenziókról van itt szó, hanem páratlan szabadságfokkal, szubjektivitással, eredetiséggel papírra vetett karcolatokról, „tandoriádákról”.

A Könyvhétben egykor megjelent Tandori-könyvajánlók gyűjteménye igazi kordokumentum: miközben egy sziporkázó elme követésre érdemes útmutatóit olvassuk a korabeli könyvtengerben evezve, feltárul magának a lapnak is egy csodás fejezete: 2006 és 2013 között a költő nemcsak írásaival, hanem telefonjaival, képeslapjaival, lefirkantott üdvözleteivel, grafikáival színesítette a szerkesztőség életét. Kiss József főszerkesztő élvezetes utószavából kirajzolódik ez a személyes találkozást ugyan mindvégig nélkülöző (Tandori ekkor már nem járt el sehová), mégis szívet melengetően életteli és baráti munkakapcsolat, és mindennek képes lenyomatait is megcsodálhatjuk a kötetben: koalás vagy „sima” mackós képeslapot, üdvözlő sorokat, „Picasso után szabadon” felskiccelt avignoni, pontosabban meztelen (légi)kisasszonyokat (az alájuk írt poént nem lövöm le), és még sok-sok böngészni való rajzos üzenetet vagy gépiratot.

S maguk a könyvajánlók? Hozzá kell szokni Tandori kihagyásos, pergőn asszociatív, lóugrásos stílusához, de ha az ember ráhangolódik, akkor habzsolni fogja ezeket a hatalmas műveltséganyagot csillogtató, hol költői, hol haveri beszélgetésre emlékeztető, humorban bővelkedő szövegeket.

Tandori nem finnyáskodik a műfajokat illetően sem: belefér nála a könnyed irodalom is – Nat Roidnak hogyne férne bele! –, de ezeknek mindig megvan a maga egyedi értéke, mint például egy jeles tibeti író által jegyzett Sherlock Holmes-kötetnek, amely a kalandregényt „a szellem rejtélyeivel fűszerezi”.

S persze újra meg újra felbukkannak a szerelmetes témák és kiadók, így például a Typotex vagy a Kalligram, legyen szó Arasse Festménytalányairól vagy Faulknertől az Augusztus fényéről.

Kedves, ahogy Tandori „rácsatlakozik” egyes ajánlott művekre, és bizony kevés olyan mű akad, amellyel ő ne találna szegről-végről valami rokonságot: örvendezve ajánlja például Szondi György bulgáriai irodalmi kaleidoszkópját, mintegy mellesleg megemlítve, hogy maga is fordított 19. századi, 20. század eleji bolgár klasszikusokat, de még egy vaskos Nat Roid-gyűjtemény is megjelent bolgárul.

És persze előkerül a könyvajánlókban Nemes Nagy tanárnő, Mészöly, a magyarított Thomas Bernhard, „Witti”, Paddington… – minden fontos figura, akik benépesítették a Tandori-univerzumot. Tessék bátran elvegyülni közöttük!

Tandori Szubjektív. Tandori Dezső könyves írásai a Könyvhétben
Kiss József Könyvkiadó, 140 oldal, 3240 Ft