A Meghívó árulásra című regény főhőse egy, az ország összes középiskolájából kitiltott gimnazista, akit a történet kezdetén előzetes letartóztatásban tartanak fogva az ’56-os forradalmat követő, államellenes szervezkedésben való részvétel miatt. A szűkös börtöncellából kiinduló, részben szürreális meseszerű, részben valós történelmi alapra épülő történések a főhős időn kívüli fantáziavilágában játszódnak le, ahol a cselekmény egységéről az író által szubjektív realizmusnak nevezett formarendszer gondoskodik, melynek alapvető jellemzőit az író „Psychologie der Kunst” című művészetelméleti munkájában dolgozta ki. A szerző elméleti munkásságában közelebb hozza az olvasót a szubjektív realizmus fogalmának értelmezési lehetőségeihez, azonban saját stílusát nem tartja önálló irányzatnak, hanem csak az abszurd irodalom egyik érthető erkölcsi tartalommal bíró ágazatának. Regényéről kérdeztem a szerzőt, Szendrődi Győzőt.

 – Indítsunk kicsit tudományosan, ez egyébként sem idegen Öntől: miként értelmezendő a szubjektív realizmus hétköznapi értelemben vett fogalma?

– Az elmúlt század utolsó negyedében jó egy évtizeden át részesítettem Bécs városa intézményeinek gondozásában álló, művészi ambícióval rendelkező betegeit pszichoterápiában. A gyógymód lényegét különféle médiumokban véghezvitt kreatív gyakorlatok tették ki. Saját írói stílusom érlelődésére döntő hatással voltak klienseim csoportos üléseken megvalósított alkotásai. Ha az idők folyamán kikristályosodott stílust szubjektív realizmus névvel illetem is, mégsem egy önálló művészeti irányzatnak, csupán egy utalásnak tekintendő a tudathasadásos betegek műveinek legfőbb ismérveire.

– Melyek ezek az ismérvek? Tudna erre egy konkrét példát bemutatni?

– Közismert tény, hogy létezik az élő világban a külső tényezők ingeregyüttese, amely a szubjektum észlelési folyamataiban kivált egy tipikus magatartási formát. A szükségszerűen létrejövő reakció egyéni módon határozza meg az adott személyiség környezet-reflektáló arculatát.  Megfogalmazhatjuk ennek a könnyen belátható törvényszerűségnek a lényegét úgy is, hogy külső tényezők határozzák meg a célirányos viselkedés ok/okozati irányelvét.
A patopszichológia jelenségei körében előfordulnak azonban fordított irányban ható kapcsolódások is, melynek során egy bizonyos személy az egymással kölcsönhatásban álló tényezők felcserélésével határozza meg a számára elfogadható realitás tartalmát. Számára nem a külvilág szabja meg a belső jellegű indítékok tartalmát, hanem épp fordítva: belső jellegű igények írják elő, mely tartalmak realizálódjanak a külső környezet mentális/affektív hatású képletében.

– Miképpen ábrázolódik ez a valóságban?

– Pszichoterapeutikus tevékenységem során előfordult, hogy egy terápia-csoportban ketten is Jézus Krisztusnak tartották magukat. Amikor diszkrét módon megkérdeztem mindkét pacienst, mit tart erről a különös egybeesésről, nem jött zavarba egyikük se. A válasz egybecsengően így hangzott: „Isten fia én vagyok! Nála ez csak egy betegség jele lehet.” A másikban tehát felismerték mindketten a külvilág önhatalmú adaptálását egy képzeletbeli valósághoz, önmagukra vonatkoztatva azonban nem voltak képesek érvényre juttatni a realitás téveszméket kizáró jellegét. A művészetek arculatában ez a kettőzöttség úgy jut kifejezésre, hogy az alkotó elme saját akarata szerint ragadja meg az ábrázolt jelenségek külső valósághoz, illetve belső igényekhez fűződő viszonyát: egyszer a szubjektív, máskor az objektív realitás határozza meg, hogy mely nyomon haladjanak tovább a történések.

– Úgy tűnik személyes sorsa elegendő alapanyagot szolgáltat egy fordulatos, izgalmas történelmi regényhez is. Melyek lennének azok a történelem által meghatározott pillanatok életében, amelyek döntő módon befolyásolták sorsa alakulását?

– Úgy érzem, hogy minden eddigi művészi alkotásom egy személyesen megélt történelmi eposz részének tekinthető. Vannak alakok, melyeket saját nevükön nevezek meg úgy, hogy egy jellemző epizóddal sütöm rájuk a korunk újpogányai bélyegét. Másokat pedig álnév alatt szólaltatok meg oly módon, hogy senki számára ne legyen kétséges, kiről, kikről lehet itt szó.

– A regény főhősét Porzsák Vidor Jakabnak hívják. Van ennek a névnek különös jelentősége?

– Első regényemet JACQUES HILARIUS SANDSACKS PSYCHOSCHMAROTZER címmel írtam meg németül, egy képzeletbeli személyről, akit valós lelki élősködők kínoznak. A névazonosság rejtett összeköttetést biztosít számomra eddigi irományaim között.

– A politikai pamfletnek, az irodalmi köntösbe öltöztetett vitairatnak a magyar irodalomban komoly hagyománya van. Ön szerint beletartozik regénye ebbe a hagyományba?

– Regényeimben én nem politizálni, hanem lelkizni igyekszem. Amennyiben irományaimnak politikai kicsengése is van, akkor ez azon múlik, hogy az egyéni felelősség, melyet mindenkinek viselnie kell, a nyilvánosság politikai színterén játszódik le. A kérdés, melyet regényemben boncolgatok, mindig csak abban áll, hogyan maradhatunk a külső körülmények változása ellenére hűek önmagunkhoz. Az élet minden színterén ki vagyunk téve a meghívásnak árulásra. Ott is, ahol politikai kihívás nyomokban se fedezhető fel.

– Napjainkban – a technika által is meghatározva – radikális változások korát éljük. Olyan eszközök állnak rendelkezésünkre, amelyeket még a közelmúltban se alkalmazhattunk. Önnek van egy honlapja, a Facebookon is jelen van. Ezek a lehetőségek mennyire befolyásolják munkáját, életét – véleménye szerint –, egész világunkat?

– A közösségi médiát azok üzemeltetik, akiknek üzleti hasznuk származik belőle. A bejegyzések minősége, mértéke és mennyisége azonban „kézzel” is irányítható, ergo politikai befolyásolásra is használható. Fiókomat már többször is zárolták a „gyűlöletkeltés” vádjával. Ennek bizonyára az lesz a valós háttere, hogy azokban keltettem gyűlöletet, akikre ráolvastam az igazságot. Régebbi kritikus közleményeimnek ma már nyomát se találom a még fellelhető bejegyzések közt.  Honlapomat régebben főleg azoknak a politikai jellegű megfigyeléseknek a tárolására tartottam fenn, melyeket valami oknál fogva konzervatív sajtóorgánumok se hoztak le. A közeli és távolabbi jövőt illetőleg úgy vélem, hogy minél magasabb technikai szinten igyekszik majd a Gonosz befolyása alá vonni az egyszerű lelkeket, annál mélyebb lesz a gödör, melybe végül maga esik bele.
Kovács Antal

Szendrődi Győző: Meghívó árulásra
Bookservice Könyvek, 142 oldal, 3399 Ft

Forrás: Könyvhét online